Just hold a smile

Anyám már háromszor hívott. Oh igen, az a csodálatos tünemény, valami különös oknál fogva késztetést érzett arra, hogy felhívjon. Mind a háromszor hagytam, hogy megunja, hogy nem vettem fel és letegye. Aztán hagyott egy nagyon szexuális hangüzenetet is, ami abból állt, hogy azonnal menjek haza, mert pénzre van szüksége és már mindenét eladta, a szomszéd srác pedig többé nem akar neki adni, holott tegnap meg azelőtt is végigkefélték az éjszakát. Mielőtt téves hitben élnék az életüket az olvasók, közlöm mindenkivel, hogy anyám nem bombanő és sosem lesz már az, főleg, hogy most már ahhoz is lusta, hogy felálljon. Szexelni viszont szeret, meg hát pénz is jár érte, szóval meg is éri. A hangüzenetet kétszer is meghallgattam, próbáltam leszűrni, hogy milyen hangulatban van otthon, és rájöttem, hogy kurva ideges, tehát vagy ezen a héten vagy jövőhéten meg fog halni. Hiába, az alkoholistáknak segítségre van szükségük. Én azonban már nem leszek többé segítség sem neki, sem a szomszéd srácnak meg az egyéb ügyfeleinek, akik miután ő már kidőlt, engem szándékoztak megdugni. A telefont bizonyos okok miatt jobbnak láttam bekapcsolva hagyni, de anyám már nem hívott többé. Valószínűleg valami elfoglaltságot talált magának. Tisztában van vele, hogy apámért jöttem és azt is tudja, hogy meg fogom ölni azt a barmot, ha azonosította őt nekem végre valaki. Merthogy eddig nem jártam sikerrel. Három napja vagyok itt és eddig lényeges információt nem kaptam róla. A legtöbb ember csak a szokásos, "láttam őt már valahol, de nem tudom kicsoda", dumát nyomta, de én ilyenekre nem érek rá. Tudom, hogy lesz valaki, aki majd felismeri, annak ellenére, hogy a kép még az őskorban készült, és akkor végre elhúzhatok innen. Ez a város nagyon békés, tipikusan az a hely, ahol a tökéletes amerikai filmet forgatják. Nekem nem jön be ez a tökéletesség, én a tökéletlenségre bukom. Röviden tehát, szeretnék minél előbb elhúzni innen. Viszont nem megyek el úgy, hogy ne kerestem volna fel Őt. Végre sikerült otthagynom a nyomorék anyámat és egészen idáig eljönnöm anélkül, hogy a zsaruknak térdelnem kellett volna, hogy elengedjék a büntetést, szóval most már nem hátrálok meg.

Találtam még az érkezésem napján egy csodálatos hotelt. Mindenképpen olyat akartam, ahol kaját is adnak, mert se főzni se sütni nem tudok, arról már nem is beszélve, hogy a cuccaimat is ki kéne mosni. Szerintem újakat fogok venni, a koszos ruhákat meg kidobom, mert felesleges őrizgetnem. Majd ha bejártam az egész világot, veszek magamnak egy házat és akkor nem lesz ilyen problémám. Addig meg így oldok meg mindent. A hotel kiválasztása hamar sikerült, nem vagyok válogatós, csak a kaja volt a szempont, meg az, hogy ne Hiltonba menjek, mert azt nagyon nem bírom. A puccos helyek mindig tele vannak olyan emberekkel, akik az igazságszolgáltatásnál dolgoznak és nekem nincs szükségem rájuk. Otthon a legtöbb rendőrt már jól ismertem és nem véletlenül futottam általában velük össze. Néhányan anyu kuncsaftjai közé tartoztak, de voltak olyanok is, akik csak azért jöttek, hogy megnézzék, hogy anyu hogy dolgozik. A rendőrök elmebetegek, rosszak és kegyetlenek. Utálom és próbálom őket elkerülni. Tehát, olyan szálloda kellett, ahol nincs belőlük sok. Az ár nem számított, minden pénzt elhoztam, illetve már azt is kitaláltam, hogy hogyan fogok majd később szerezni, ha már nem lesz. Az emberek ebben a hotelben nem néztek meg és nem jöttek oda hozzám feleslegesen olyan dumákkal, mint a "segíthetünk felvinni a bőröndjeit a szobába" és még kis koktélos nők sem környékeztek meg tálcával a kezükben és műmosollyal a képükön, hogy mennyire örülnek, hogy idejöttem. Vagy az ilyen csak a luxusszállodákban van? Bánom is én a lényeg, hogy békén hagynak, de nem úgy békén, hogy forever alone állapot alakulhasson ki. Ugyanis a hotel tele van emberekkel és ha nagyon akarnék, akkor valami egészséges társadalmi életet én is élhetnék, csak hát nem akarok. Meg szükségem sincs rá. Napok óta egyetlen emberrel sem beszéltem, és ez jó érzés. Végre nem kell újabb hazugságokat kitalálni. Ha egy ember hozzám szólna, valószínűleg fapofával közölném vele, hogy büdös és csevegjen valaki mással, mert én meg fogok tőle fulladni. Lehet, hogy még egy olyan Twilightos jelentet is bejátszanék, tudjátok, amikor Bella besétál a terembe, Edward meg hirtelen megérzi az illatát és kikészül idegileg, de annyira, hogy a csajhoz sem szól. Na, lehet, hogy egyszer bejátszom valakinél ezt. tuti, hogy sírnék a röhögéstől.

Pénteken jöttem és ma hétfő van. Az elmúlt pár napot azzal töltöttem, hogy felfedeztem ezt a baromi tökéletes kis városkát. Azért a zsebemben ott lapult a fénykép is, hátha kedvem támad megmutatni valakinek vagy esetleg látni vélem valahol a központban magát az apát. Végig motorral közlekedtem, mindenhová és sosem sétáltam. Csak az sétál, aki retardált és képtelen arra, hogy valamilyen jogsit szerezzen illetve az öregek és a gyerekek, de őket emberszámba se veszem, hiszen gyakorlatilag csak tengődnek a világban és mások eltartottjaik. Ki kellett mozdulnom, képtelen voltam arra, hogy a hotelben üljek és bámuljam például a tévét. A hotelhez tartozik egy nagyon szexi bár is, ahol mindenféle helyes pasik keverik az Orgazmusokat meg a Sex on the beacheket, de sosem voltam az a koktélos fajta, nem vonz ez a dolog egyáltalán. Arra gondoltam, hogy ismét felfedezőútra indulok, helyieket fogok arról kérdezni, hogy nem-e látták a képen szereplő fickót, elvégre ezért jöttem ide, Mercy Fallsba, nem pedig azért, hogy minden pénzemet elmúlassam. Felpattantam a motoromra és elindultam a belvárosba. A szálloda a külvárosban volt, ahol minden még csendesebb és nyugodtabb, mint bent és természetesen sokkal unalmasabb. Sok ugyanolyan ház van egy sorban, aztán meg még egy sorban, aztán meg még egyben és ez így megy nagyon sokáig. Higgyétek el, meghalhattok anélkül, hogy ezt látnátok. Az, hogy a belvárosban hova megyek már el van döntve. Én ugyanis egy időben sorozatfüggő voltam és rengeteget néztem, már csak azért is, hogy a tévé zaja elnyomja anyám meg a palija lihegését és nyögését a másik szobában. Ezekben a sorozatokban a legokosabb emberek mindig az öreg nénik voltak, de nem is akármelyik öreg néni számított annak, hanem az, aki pont benne van a dolgok közepében. Tehát, nincs más dolgom, mint elmenni egy boltba vagy piacra vagy akárhová, és ott biztosan lesz legalább egy olyan néni, aki felismeri a képen látható alakot. Az embereknek ugyanis vannak szükségleteik és nem hiszem, hogy apuci drága ne enne, máshová meg ebben a városban nem igazán tud menni vásárolni. Felkészültem arra is, hogy mi van, ha adnom kell a néniknek valamit az információért cserébe. Ezek az öregasszonyok rémesek tudnak lenni, bár én ugye emberszámba sem veszem őket. Kihasználni viszont ki fogom őket. Útközben pillantottam meg egy nagyon jól hangzó nevű zöldségest vagy mit és arra gondoltam, hogy kezdhetnék itt. Valószínűleg egész nap úgy fogok futkározni mint Tom és Jerry egymás után, szóval lehet, hogy ha már itt vagyok, akkor valami kaját is veszek, mert bár ettem reggelit a hotelben, nem érzem úgy, hogy ezzel kibírnám egész nap. A zöldséges szinte ki volt halva, a bolt előtt le tudtam parkolni és miközben levettem a sisakom jól végigmértem az épületet, lazán kinézem apámból, hogy idejár shoppingolni, az új familyvel. Kihúztam a kulcsot a motorból és elindultam befelé, egyik zsebemben pénzzel, másikban hamis iratokkal, amit egy volt pasim szerzett nekem még otthon. Hátha összefutok valami kibírhatatlan alakkal, akinek minden vágya megismerni. Hiszen tele van a világ faszfejekkel.

Szépen lassan besétáltam a zöldségesbe és azt tapasztaltam, hogy az üzlet még az utcánál is kihaltabb. Körülbelül három ember volt még rajtam kívül. Ez két dolgot jelenthet: vagy nagyon rossz a zöldség itt, vagy az emberek fogyókúráznak. Viszont tényleg öreg néni állt a pult mögött, ahogy azt reméltem. Mielőtt azonban a lényegre tértem volna, kicsit körülnéztem. Őszintén szólva, utálok vásárolni. Rémes dolog, élvezhetetlen. Nem is értem azokat az embereket, akik az egész napot azzal töltik, hogy fel-alá járkálnak a szupermenő plázákban, de aztán a nap végén üres kézzel távoznak. Ha már egyszer vettem a fáradtságot, hogy eljöjjek, akkor biztos, hogy veszek valamit. Ebből azt is leszűrhettétek, hogy iszonyatosan lusta vagyok. Annak ellenére, hogy otthon mindig mindent nekem kellett csinálnom, mert ugye az anyám nem csak kurva, hanem alkoholista is, sikerült ellustulnom és például a takarítás nálunk az elmúlt egy évben valahogy elmaradt. Hát, ez van, nem? Valakinek a seggét is kinyalják, valaki meg kap az élettől egy anyát, akivel komoly gondok vannak. Viszont most már örökre megszabadultam tőle és nem fogom soha többé keresni. Lehet, hogy gonosz vagyok és hálátlan, mert a pénzt azért mégis ő kereste, de alig várom már, hogy meghaljon, abban a pillanatban még jobban felszabadulok és elindulok a nagy világ körüli utamra. Az, hogy miből tartom majd el magam, nem téma, az alvilág gyerekkorom óta az életem része, és a halálomig az is marad. Kurva tuti, hogy nem leszek, mert azért szerintem az-az alvilági társadalom legalja, de minden mást megteszek, ha kell. Jelenleg még van pénzem, de tudom, hogy ha ilyen szélsőséges költekezésekbe kezdek, akkor ez nem sokáig lesz így. Majd felkeresek régi ismerősöket, hogy szívesen dolgoznék, és hogy van-e valami munka, tuti, hogy adnak. Nem mondom, hogy sajnálom, hogy rossz alakokat is ismerek, de azért nem ez a legjobb. Soha nem vágytam a puccos, luxuséletre, kiskorom óta másban nevelkedem. Az iskolában lenézték az okosokat, a szépeket és a gazdagokat, én is röhögtem rajtuk a többiekkel együtt. Nem akarnám azt az életet élni, ami nekik járt, mert én boldog vagyok a magaméban. Kissé különbözik a két élet, de inkább legyen szegény, de boldog, mint gazdag, de szomorú.

A néni köszön nekem, valami jónapot féleséget, de én nem köszönök vissza. Köszönni is utálok. Nem szeretem a felesleges locsogást, szeretek a lényegre térni. Lassan sétálok befele és mindent jól megnézek. Vegetáriánus vagyok, ezért sok zöldséget eszem és szeretem is őket. Egy-két vega kaját még el is tudok készíteni, ha nagyon rá vagyok kényszerítve, de amúgy nem vagyok egy szakács. Főzni is utálok. Képtelen vagyok a meleg sütő mellett állni órákig, csak azért, hogy megsüljön végre az étel. Inkább fizetek pár dollárt egy embernek, hogy készítse el nekem. Az emberek, akik itt vannak, nem igazán tőrödnek velem, és én sem igazán velem. Egyébként is ez lett a világból, 2013-ra, az emberek konkrétan leszarják egymást és ahelyett, hogy segítenék egymást munkáját, inkább hátráltatják. Volt itt egy nő, aki a telefonban beszélt, miközben almákat válogatott, volt egy idős bácsi, aki éppen most méretett a pultos nénivel valamiből. Engem azonban nem nagyon kötöttek le. Lehet, hogy veszek egy almát, mert azt most megkívántam. Nagyon szép, élénk piros színe van, kizártnak tartom, hogy savanyú lenne, bár én azt is megeszem. Mihelyst a nő elhúz onnan, ami nem mostanában lesz, mert ahogy hallom, a férje nem nagyon akarja megadni magát a telefonban, én is odamegyek és elveszek egy-kettőt. Addig is, nézek valami italt is, mert szomjas is vagyok. Szerencsére ez már modern zöldséges, nem csak étel van, hanem hatalmas kivilágított hűtő, tele colaval, mert nesteaval, meg mindenféle földijóval, én azonban csak vizet iszom, tehát ezek engem pont nem érintenek. Rettenetesen utálom a cukros löttyöket, tőlük csak még szomjasabb lesz az ember, ez szándékosan van így. Ráadásul sokkal drágábbak, mint egy üveg víz, szóval végképp nem éri meg. Mielőtt kinyitnám a hűtőt, gyorsan végignézem, hogy pontosan hová is kell nyúlnom. Mikor megvan a víz, ami hozzáteszem, nem a kedvencem, kinyitom és megragadom amit kell, aztán meg elsétálok, mint aki ott sem volt. Félreértés ne essék, most még nem fogok lopni, majd csak akkor, ha már nem lesz elég pénzem, hogy vegyek ezt-azt. Profi tolvaj vagyok, tudom jól, így biztos vagyok abban, hogy nem fogok a rendőrségen felelni tettemért. Rengeteget csináltam már, főleg, ha anyámnak nem fizettek egy-egy menetért és ezért nem volt mindig pénzünk. Sosem buktam le, ezért bennem fel sem merül, hogy esetleg ez most megtörténhetne. A pultnál álló öregbácsi időközben eltűnt és most jött el az én időm. Odasétálok, és a farzsebemből előveszem apám képét. Nagy szerencsémre, a nő éppen most vonult hátra és nem úgy tűnik, hogy hamarosan szeretne visszajönni. Nem is értem, hogy miért hagyja itt az üzletet, miközben bárki lazán lophat. Kinyitom a számat és hozzám képest hangosan szólalok meg:
- Elnézést!

A nyakamat nyújtom és próbálok benézni, de nem látok át a függönyön, mondjuk mert nem vagyok szuperhős. Sóhajtok egyet, majd hirtelen valaki megszólal mögülem és halálra rémülök. Azonnal megfordulok, a hang irányába és aztán sikerül felfognom, hogy mit is mondtak nekem és felismerem az alakot is, aki mondta nekem. Remek, van körülbelül egyetlenegy ismerősöm ebben az átkozott városban, és az pont megtalál. Ilyen a szerencsém. Gregory Cooperrel pár nappal ezelőtt találkoztam, amikor lerobbantam, merthogy ilyen is történt velem, az ide utam nem volt túl jó. Ő segített a motoromat megjavítani és azt hazudtam neki, hogy csak átutazóban vagyok, nem akartam neki elmondani az igazságot. Erre itt, egy idióta zöldségesben pont felbukkan, és ismét azzal az érdekes vigyorral a képén méreget. Szó szerint számon kér engem, miután nem feleltem az első kérdésére, feltette a másodikat és ez még jobban megzavart. Kezemben ott a kép, ezért tuti, hogy előbb-utóbb majd rákérdez. Ha már itt van, akkor őt is megkérdezhetem, szinte biztos vagyok benne, hogy nem látta még sosem, de hátha mégis. Ezek szerint ő is idejár és apám is járhatott ide, vagy mit tudom én, simán lehet, hogy ismerik egymást, és Gregory felismeri a képen. Köhentek egyet, majd megfordulok, pontosan vele szembe, hogy a képet jobban is megmutathassam. Úgy csinálok, mint egy jó kislány, halkabb hangnemre váltok és kedvesen szólalok meg, de csak azért, mert azt akarom, hogy elmondja, hogy ismeri-e. Ha valamit akarok, akkor bármire képes vagyok. Még enyelgek is vele, ha kell, hogy választ adjon. Felnézek rá, sajnos túl alacsony vagyok, aztán felemelem a képet és csak aztán szólalok meg.
- Igazából azért vagyok itt, mert ezt az alakot keresem. Nem ismered véletlenül?