i'm drinking too much for sure

I'm Gonna Sing Those Songs

Tudtam, hogy nem nagyon lehet eltitkolni semmit. A gyámom, mégiscsak tudnia kell, ha az éjszaka közepén nála. Mira nem kérdez túl sokat, épp csak amennyit kell és a környezetet, hogy az ne legyen nagyon kellemetlen a helyzet is megteremti magának. Ez ezúttal néhány üveg pezsgő, bor és hasonló alkoholtartalmú italokban nyilvánul meg. Egy pezsgő, mert sikerült piacra dobni a legújabb lemezét, egy, mert itt vagyok vele, és egy, mert imádja a pezsgőt. A bor, mert olyan jó és finom, a többi meg azért, hogy legyen, ha esetleg megkívánjuk. Szóval mire végére érek a storynak már réges rég elég kellemesen érzem magam ahhoz, hogy meglehetősen vicces legyen az amúgy cseppet sem felhőtlen életem.
- Szóval most csak tengődik. Ki tudja hol van. Nem hív fel. Semmit nem tudok róla. – mesélek neki Elenáról, majd már mosolyogva kortyolok bele az újabb pohárba. Ránézek. Csinos kis üvegpohár, láthatóan minőségi, talán valami nagy márka, de ha egyszer megteheti. De vajon hanyadjára tölti újra? Már magam sem tudom…

Nem vagyok valami felelősségteljes. Már az egy baromi vicces sztori, hogy Miranda Cole-ból, hogyan lett gyám, de az még inkább, hogy hogyan képes az első adandó alkalommal leitatni a fiút, aki... Most komolyan, az állam szerint akkor ő most már valamilyen szinten a fiam? Még a szóra gondolni is rossz. Igazából bírom a srácot, a nővérét is, szóval akár szólhattam is az ügyvédemnek, hogy intézze el ezt az egészet, csak úgy, mert miért ne? Így mindenkinek könnyebb. Hűha, még a végén kiderül, hogy a kődarab a szíve helyén nem is olyan kemény, vigyázzatok, vigyázz világ, vigyázz Miranda Cole! Erre már inni kell! Amúgy is. Alkalom mindig van, hát pont most ne lenne? Nekem kell, mert megtehetem, neki meg... Ahogy elnéztem szüksége volt rá. Nem kell félteni, nem először csinált ilyet, csak eddig gondolom dugiban, hát akkor mindenki eldöntheti magának, hogy melyik a jobb.

- Vámpír lett, a vámpírok pedig önzőek, nyugodj bele. Örök igazság. - forgattam a szeme két korty között, aztán kicsit elmosolyodtam. Nála azért még jobban hatott a pia, mint nálam. - De Elena szeret téged. Ha már mást nem is, téged szeret... Különben nem lennél most itt. - hát igen, végül is ennek az igazságtartalma maximális. Fogalmam se lenne róla, hogy ki ő, ha nincs Elena. Vele találkoztam először, Jer már csak járt hozzá. Mellesleg, nem bántam.

I'm Gonna Sing Those Songs

Újabb nagy kortyot nyelek, és egy újabb pohár ürül ki ezzel.
Szavai mélyen gondolkodóba ejtettek. Igen. A nővérem egy vámpír. Kellemetlen, de sajnos igaz. Viszont legalább nem hibrid, ami jó. Bőven elég lesz neki azzal foglalkozni, hogy egyszer megállítsa a vérszomját… Ha egyszer rájön, hogy amit csinál az nagyon nem oké. Ha rájön…
De egyáltalán miért is gondolkozom ezen? Az ő döntése volt, hogy elment. Ő hagyott engem itt. A kisöccsét, akit állítólag annyira szeret. Ugyanmár…
- Elenáról szerintem egy életre lemondhatok. Vagy legalábbis az én életemben. Talán majd olyan 70-80 év múlva visszajön. Akkor talán megnézi a síromat.
Igazából fel sem tűnik, hogy a nagy monológom végét már hangosan is kimondom.
- Hogy érted hogy nem lennék itt? – szemeim összeszűkülnek, azt hiszem jobb lenne nem tudni, hogy mire gondol, de mégis…

Lehet, hogy igaza van. Vámpírokkal bőven volt már dolgunk életünkben mindkettőnknek, talán túl sok is van belőlük. És az biztos, hogy nem pont a csuda nagy önfegyelmükről híresek, főleg nem az úgymond "újszülöttek". Nem tudom. Jobban ismeri Elenát nálam, én csak a hedonistát láttam, azt, aki bosszút akar állni mindenért. Fogalmam sincs, milyen volt előtte, nem is nagyon érdekelt. Nem akartam megfejteni Elenát, de ha arra a kérdésre kellett volna válaszolnom, hogy visszatér-e az öccséhez még éltében... Hát, ahogy elnéztem, egyértelműen nem. Nem tudom, hogy milyen indokból nem, de nem. Ennyi. De ezt a dolgot Jerben nem biztos, hogy még nekem is erősítenem kéne. Amit viszont nagyon kéne, még többet inni, mert kezdem úgy érezni, hogy túl sikamlós témákhoz érünk.

Felálltam és elvettem a dohányzóasztal végéről a bekészített Martinit. Valahogy már az este elején világos volt, hogy nem állunk meg pezsgőnél, és, ha már úgyis ez a kedvencem, akkor miért ne? Töltöttem egy pohárral mindkettőnknek, aztán visszaültem mellé és... És olyat kérdezett, amire nem akartam válaszolni, de voltam olyan hülye az előbb, hogy felhoztam a témát, így muszáj volt.

- Elena visszament Mystic falls-ba. Tudni akarta, hogy ki figyel rád, beszélt Damon-nel. Én csak utána jöttem a képbe. - még nem mondtam neki. Lehet, hogy már kicsit spicces voltam, de amúgy sem hazudtam volna, egyszer úgyis megtudja.

I'm Gonna Sing Those Songs

Ahogy az arcára nézek, azt hiszem ugyanazt gondoljuk. Persze csak hiszem, hiszen ő a boszorkány, talán épp ő az aki arra gondol amire én, mert belenéz a fejembe... Úristen, miket gondolok én ilyenkor.
Fejem lassan elfordítom csinos arcáról és a kezemben lévő üres pohárra téved a tekintetem. Nincs különösebb oka, hogy ilyen alaposan megbámulom szegény poharat, csak érzem, ahogy lassan pompluni kezd az agyam. Még nem esik nehezemre a gondolkodás, csak kicsit lassabban megy, mint amihez hozzá vagyok szokva.
A kezemben lévő üres pohár egy pillanat alatt újabb illatozó szesszel lesz tele, és mikor ránézek úgy érzem, hogy pontosan ez kell nekem. Valami erős. Nagy volt a csend, én inni kezdtem, de, mikor megszólalt a korty a torkomon akadt és hirtelen köhögni kezdtem. Kellett néhány pillanat, míg csillapítani tudtam a rohamon.
- Hogyan? Mikor? Nekem miért nem mondta el Damon? Na és te honnan tudsz erről?
Vicces, hogy hirtelen mennyi kérdés merül fel, noha eddig szinte semmit nem beszéltem vele, vagy legalábbis ennyi kérdéssel biztosan nem támadtam le.

Talán a legidegesítőbb dolog saját magamban, hogyha iszom, képes vagyok elárulni olyan dolgokat, amiket talán nem kéne. Ha mégis, talán nem egy olyan pillanatban, mint ez a mostani. Jeremy megérdemelte, hogy tudja az igazságot a nővéréről, ez nem kétséges. Még akkor is megérdemelte, ha Elena kérte, hogy ne avassam be még abban sem, hogy mi ketten kapcsolatban állunk egymással. De mégis mit gondolt volna? Hogy puszta szívjóságból vettem a gyámságom alá? Nem vagyok egy személyben Brangelina, hogy szükségem legyen ilyesmire ahoz, hogy tlejes legyen az életem. Jeremy előbb avgy utóbb kérdezősködött volna és én nem hazudtam volna neki, ahogyan most sem tettem. Csak talán lehettem volna kevésbé... Hirtelen? Nem. Elvgre a srác épp most készült meggyűlölni a testvérét és az egyiküknek sem igazán lenne az előnyére. Ó, emberek, hívjátok a médiát! Lassan magamra sem ismerek... Törődöm velük, vessetek meg érte. Nem sokan vannak a világon, akikkel ezt megteszem, hát jöhetnek a kellemes kivételek. Mágjára taln még nem kerülök érte.

Reméltem, hogy a reakciója nem ilyen lesz, de valahol számítottam is rá. Kibújni már nem tudtam alóla, úgyhogy csak kiittam a poharam tartalmát egy nagy sóhaj után, aztán közelebb csúsztam hozzá a kanapén. Valahogy tetszett a gondolat, hogy alkohollal a kezünkben ez nem tudható be egy hivatalos gyám-kiskorú beszélgetésnek, ezért töltöttem magamnak még egy a martiniból és neki is, a köhögőrohamot követő kérdés után.

- Egyszerre csak egyet! - még egyet sóhajtottam és oldalasan felé fordultam. - Nem tudom a pontos dátumot... Pár hónapja. Megkérte Damont, hogy ne szóljon neked. Bármennyire hihetetlen, a nagy hedonizmusa közepette törődik veled annyira, hogy kihagyjon az egészből. Ne a legjobb megoldás, de életben tart téged. - vetettem rá egy komolynak szánt pillantást, aztán kortyoltam néhányat, hogy ismét benedvesítsem a számat a nagy vallomás előtt. - Hónapok óta ismerem a nővéred, persze ezt tudod. Ki kellett találnod, hogy van valami szerepe abban, hogy mi megismerkedtünk, de... Jer, többször jön ide, mint ahány alkalomról tudnod kéne. Ne akarj belekeveredni a mostani dolgaiba.