Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
dark paradise ;;
2013 nyara, USA
A világ mindig is hemzsegett a természetfelettitől, akik titokban élnek közöttünk. A világban mindig is voltak harcok ezek között a lények között, de a mostanival minden megváltozhat. A démonok felébredtek és erőre vágynak, ami azt jelenti, hogy mindenki kivétel nélkül veszélybe került a titokkal együtt. Az egyetlen út az összefogás ellenük... Már, ha mindenki úgy gondolja, harcolni kell.
A 'dark paradise' nevű fórum skinjét és grafikáit "bonbon készítette el. A fórum sztoriját Lisa Jane Smith és Maggie Stiefvater könyvei, valamint az American Horror Story c. sorozat alapján kreáltuk. Az oldalon fellelhető leírások, játékok és előtörténetek pedig a staff, illetve a játékosok eszmei értékét képezik! Lopásukért marcangolunk, belezünk, s a többi (;
Tárgy: Florence Dreamin' Csüt. Júl. 05, 2012 11:06 am
A történetünk Firenzében játszódik, Toszkána régió kulturális és gazdasági szívében, a reneszánsz szülőföldjén. Az iskola megalapítása is ehhez a korszakhoz köthető, hisz alapítója a híres Lorenzo de’ Medici, (1449 - 1492) firenzei államférfi, a művészetek és a tudomány patrónusa, a Medici-család legkiemelkedőbb sarja. 1737-ben Gian Gastonnal kihalt a már meggyengült Medici-család és teljesen új hatalom vette át az irányítást: Lotaringiai Ferenc herceg, akinek esze ágában sem volt mecénásként támogatni az iskolát, hisz ez afféle tisztelet lett volna elődei, a Medici-ek előtt, ám a herceg túl gőgös és földhöz ragadt volt, így támogatás hiányában az iskola kiürült, bezárták és ellepte a por, a növényzet. Magányában, elhagyatottan sok háborút átvészelt az épület, s érdeklődő tekintetek csak a II. világháború folyamán és elmúltával irányultak újra rá. Egész Európa filmművészetére nagy hatást gyakorolt az olasz neorealizmus. Az olasz új hullám nagy rendezői közé tartozik Michelangelo Antonioni, aki tisztelegve a reneszánsznak újra felépítette az iskolát. Nyitóbeszédében a következőket mondta: "Egy névtelen olasz költő, vagy író (ki tudja már) a következőket jegyezte le egy ósdi papírra: Csendje vagyok én a viharnak, dallama a zörejnek, szabad lelke a rabságnak, sötétje a fénynek. Mondhatnánk úgyis, hogy nem vagyok más, csupán semmi. De azzal, hogy valaki bír a szavak erejével, tud játszani velük és valódi érzéseket generál valami hatalmasat kapott az élettől, mint oly sokan a történelem során Olaszországban. S ezt a kincset félteni, óvni kell. Mondjuk úgy: őrizzük meg, ami megőrzésre méltó és adjunk neki szabadságot, hogy az égig törjön."
Ám az élet egy körforgás. A dolgok jönnek-mennek. Így változik a jó és a rossz viszonya is. Azt suttogják a falak, hogy manapság a rossz nyeri a játszmát, történnek furcsaságok, néhanapján eltünik egy-egy diák.
