perfect two

all i wanna see you in is just skin.

edmund<3 • XXX • outfit •I hope you will like it.

honey we'll be alright.

Kifújom a szivar adta füstöt, így még inkább sűrűbb füstköd vesz körül, ezzel egy kicsit hátborzongató látványt nyújtva a többi vendégnek. Egy méregdrága kaszinó, VIP részlegében ülök és számolgatom a zsetonokat, amiket az imént nyertem. A vörös bársonyhuzat, a kanapén tökéletesen passzol a mellettem ülő szőke nő rúzsához. Emma. Így hívják, a lányt, aki nagyon készségesen állt a rendelkezésemre, amikor arra kértem, hogy kísérjen el mindenhova az este folyamán és szerezzen nekem örömöt ott, ahol csak tud.

- Hozhatok valamit, Mr. Steel?- egy pincér áll meg az asztalom előtt és látszik az arcán, hogy feszeng. Nem értem miért. Nem bántok én embereket, csak úgy, szórakozásból. Pláne, nem nyilvános helyen.

- Köszönöm, nem – tolom az asztal szélére az üres whiskys poharamat – Készítsék elő az egyik lakosztályt, a kisasszonnyal távozni szeretnénk, minél hamarabb- oldalra pillantok és rámosolygok Emmára, aki viszonozza a kedves gesztust és közelebb csusszan hozzám. Összekulcsolom a kezeinket és felállok, felhúzva őt is, majd lassú léptekkel elindulok a szobák irányába. Törzsvendég vagyok, köszönhetően Morgannek, aki szerény démontársam már a kezdetek kezdete óta és övé ez a Pazar hely. Egyre közeledünk és ahogy csökken a távolság úgy nő az étvágyam és szélesedik a mosoly az arcomon. Lenyomom az arany kilincset és betessékelem a szőkeséget, élete utolsó, halálos kimenetelű éjszakájának színhelyére.

- Showtime – nevetek fel halkan, ahogy becsukódik az ajtó és a szája a számra tapad, a lábát a combom köré fonja, az ujjaim pedig késként hántják le róla, a finom selymet. Nem először került mellém, mint „kísérő”. Furcsa módon, egyszer sem éreztem késztetést arra, hogy megöljem az ágyban, miközben a nevemet kiáltja. Nem úgy, mint a többi kurvát, akik pénzéhesen tapadtak rá minden egyes testrészemre, mintha aranyat szívnának magukba azzal, hogy engem szolgálnak. Emma mindig is odaadó volt, készséges és nem próbált lopni, ami nagy szó, manapság. Talán ezért hagytam még életben, de valamiért érzem, hogy ennek az estének nem lesz boldog vége.

- Edmund – elfúló hangon ejti ki a nevemet a száján, miközben a nadrágomba kapaszkodva közelebb húz magához – Szeretlek.

Halott. Abban a pillanatban, ahogy kimondja. Egyetlen egy mozdulattal töröm ketté a gerincét és nyúlok el mellette, hogy a szívét is kitépjem. Élettelenül hanyatlik össze mellettem, én pedig csak állok ott, a szívével a kezemben.

- Te kis butus – lehajolok hozzá és kisimítom az arcába hulló szőke hajzuhatagot. A szemeiben még mindig ott ül az őszinteség, meglepődni sem volt ideje. Felsóhajtok, ahogy a telefonhoz lépek és a vezetőséget tárcsázom.

- Morgan, takarítás kéne – közlöm szárazon és lerakom a kagylót. A tükörben megigazítom az ingemet, felkapom a zakómat és elhagyom a szobát.

Ahogy a kezem a kemény, tölgyfa ajtóhoz ér, rögtön érzem, hogy itt van. Izgatott mosoly kúszik az arcomra, amint levetem a kabátom és felakasztom. A nappaliba érve nekidőlök a boltívnek és még mindig mosolyogva pillantok az előttem ülő hölgyeményre.

- Nézzenek oda, a tékozló kislány hazatért – ellököm magam és odasétálok hozzá, hogy egy kézcsókkal is üdvözöljem. Miután ez is megtörtént a bárpulthoz sétálok és magamnak is töltök egy pohár whiskyt.

- Örömmel látom, hogy még mindig otthonosan érzed magad, bárhol is lakjak- leülök vele szemben, az egyik fotelban – Mellesleg kellemetlen estém volt, szóval tökéletesen időzítettél, kedvesem. De mesélj csak, ennyire hiányoztam?

lilith ▾ xxx ▾ meow <3

all i wanna see you in is just skin.

edmund<3 • XXX • outfit •nyaúú*-*.

honey we'll be alright.

- Merre lesz az út, uram?- hallom a rekedtes hangot, amint beülök a fekete, sötétített ablakú autómba. A tekintetem összeforr Hector, öreges és éltes pillantásával.
- Haza – megvárom, míg a parkolós srác becsukja az ajtót és hátradőlök a kényelmes, bőrülésen. A halántékomat kezdem el masszírozni. Rohan ez a világ. Mindenki csak siet, bár azt se tudja, hogy hová. Céltalanul futnak a semmibe. Öreg vagyok ehhez. Szükségem van egy kis szünetre, mielőtt legközelebb bemerészkedek valami nagyvárosba. Azt hiszem itt az ideje meglátogatni a régi, családi nyaralót Hamptonsban.
- Hamar befejezte a szórakozást – lassan kinyitom az egyik szemem és az öreg sofőrömre pillantok. Hiába is hazudnék neki, teljesen felesleges lenne. Van benne valami, ami miatt kiérdemelte, hogy ha nem is egyenlő félként, de legalább emberszámba vegyem és úgy kezeljem.
- Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem – halkan felsóhajtok és kibámulok az ablakon. Nem szándékozok többet beszélni a dologról, sőt egyáltalán sem akarok megszólalni, egészen addig, amíg a saját házamhoz nem érünk.

A kialakult rossz kedvem nyomban szertefoszlik, amint megérzem, hogy Lilith a házban van. Valahogy mindig is kellemes érzésekkel töltött el a jelenléte, még akkor is, ha totálisan nem értettem vele egyet. Ahogy belépek a házba, rögtön megérzem a parfümje illatát. Fogalmam sincs, hogy mióta nem láttam vagy hallottam róla.
- Próbálok haladni a korral – vigyorogva vállat vonok, majd töltök neki is a whiskyből, bár már érzem rajta az alkoholt és annak hatását. De én nem akarok semmi jónak vagy rossznak elrontója lenni. Különben is, elég nagylány már ahhoz, hogy tudja, hol is van az a bizonyos határ. A nevetésétől azonban kiráz a hideg. Sosem értettem, hogy tud párosulni egy ilyen hang, egy ilyen emberhez. Egyszerre tud ártatlan és édes lenni, miközben egy gonosz démon. Azt hiszem a tökéletesség mintapéldája, amikor a lehető legellentétesebb dolgokat vagyunk képviselni, egyszerre. Ez emberi alakban nem adatik meg senkinek. Ahhoz, hogy a végletekig el tudjon valaki menni démonná kell válni, az márpedig nem éppen a legjobban fájdalommentes és könnyebb út, amit választhatunk.
- Meg kellett ölnöm egy nőt, akiben még sok örömömet lelhettem volna – közlöm száraz hangon a tényt és iszok egy kortyot a whiskyből. Lassan és kihívóan tekintek végig Lilith hosszú lábain, karcsú derekán, telt keblein miközben a whiskyt ízlelgetem a számban. Csak egy aprócska rezzenése a szám szélének, ez a reakcióm, amikor közli, hogy igazából nem is hiányoztam neki. Ez lehetne szomorú is, hiszen ha az ember halhatatlan és van egy szintén öröklétre kárhoztatott barátosnéja, akkor legalább ő érezné a hiányát, ha több mint 15 évig nem találkoznak. De egy démontól ne várj semmit, soha.
- Körülbelül hat éve táboroztam le itt, szóval még egy tíz év és költözhetek odébb – felsóhajtok, de a végén elmosolyodok. Ez egy ördögi kör, hogy tizenöt évnél többet nem tölthetsz el egy helyen. Kihalnak az emberek körülötted és az idősebbek, akik túlélik a barátaikat, gyanakodni kezdenek. Ezért kénytelen vagy végezni velük.
- Ó, tudod, ez a korral jár – egy hamis mosoly kúszik az arcomra, ahogy lerakom a poharamat az asztalra és felállok. A háta mögé sétálok, majd mielőtt nekilátnék kimasszírozni a merevséget a vállaiból, feltűröm az ingem ujját.
- Lassan kialakul a reumád és minden időjárás változásra érzékeny leszel – nevetve kezdem el nyomkodni a tarkóját, majd a vállait. Biztos vagyok benne, hogy mindketten tudjuk, hogy ennek az egésznek mi lesz a vége, csak idő kérdése. De ez a csodálatos az öröklétben… akármeddig húzhatjuk a lépéseket, sosem lesz olyan, hogy késő.
Az ujjaim lejjebb siklanak bársonyos bőrén és egy pillanat múlva a ruhájából csak foszlányok maradnak. Szerencsére van annyi önkontrollom, hogy a fehérneműt még rajta hagyom.
- Hoppá – a lehető legédesebb mosolyomat öltöm fel, már ha létezik ilyen, egy olyan embernél, aki több mint három családfát irtott ki, eddig.

lilith ▾ xxx ▾ meow <3

all i wanna see you in is just skin.

edmund<3 • XXX • outfit •nyaúú*-*.

honey we'll be alright.

- Másban is?- felvont szemöldökkel nézek rá – Mégis miben? Pedig annyira próbáltam hű maradni, a régi énemhez… De ez a modern világ, beszippant és elnyel.
Drámaian felsóhajtok és helyet foglalok. Kiakadhatnék, hogy miért nem látogatott meg hamarabb. A szemére vethetném, hogy milyen csúnya dolog volt tőle, ennyire elhanyagolnia. De nem teszem. Sosem tartoztam azok közé az emberek közé, akik felróják a másik bűneit, amikor az éppen gyenge pillanatában van. Nem szólok, de örökre elraktározom magamban az érzést, a szavakat és a képeket, hogy aztán egy napon, ha felkeres, előszedjem őket az elmém egy hátsó zugából, szépen ízlelgessem és felidézzem, majd úgy döntsek, ahogy azt ő megérdemli.
Lil, azonban teljesen más eset. Neki képes lennék megbocsátani a legbanálisabb hibákat is. Márpedig köztudott, hogy a megbocsátás nem egy démon erőssége. A kérdés, hogy miért, nagyon is jogos. A válasz viszont nem egyszerű. Több, mint ezer év alatt kialakul valami kötelék a démonok között. Egy láthatatlan fonál, ami elég erős ahhoz, hogy majd húsz év után is úgy beszélgessek vele, mint egy olyan személlyel akit minden héten látok. Egyesek ezt szeretetnek hívják. Én nem szeretem, ezt a közhelyet használni. Egy démon különben sem tud szeretni. Csak vágyaink vannak, amiket csak egy-egy perc erejéig lehet kielégíteni.
- Igen, szőke volt – halvány mosollyal nyugtázom, hogy eltalálta a legjobban illő jelzőt, Emmára – Tudod, ha nem felelne meg tökéletesen a valóságnak, akkor sértőnek érezném a ribanc jelzőt. Túlságosan elragadtatta magát. Szegénykém azt hitte, hogy szeret.
A poharam fölött lopva Lilre pillantok, mielőtt legurítanék egy újabb korty whiskyt. A tökéletes élethez három dolog kell: whisky, szivar és nők. No, meg persze az sem hátrány, ha az illető halhatatlan és addig élvezheti ezen dolgokat, ameddig csak kedve tartja.
- Babapofi? Kérlek… - felhorkanok és a fejemet rázom. Úgy tűnik, hogy a néhai Edmund Steel olyan arccal rendelkezett, amelyet minden korban gyönyörűnek tartják az emberek. Az eddigi legjobb választásom. Erről pedig nem csak az a rengeteg luvnya és nem luvnya tanúskodik, akik részesei lehettek az ágyam nyújtotta örömöknek, hanem még maga Lilith is. Ami, az ő ízlését tekintve elismerés.
A háta mögé kerülök és masszázsban részesítem. Eddig senki sem panaszkodott a kézimunkámra, bár nem is adatott meg olyan sok embernek, hogy abban a kiváltságban részesüljön, hogy megmasszírozom. Ahhoz kell, egy bizonyos előélet és az sem árt, ha van két gömbölyű labdája a mellkasán.
- Az önuralmam tökéletes, ha nem lenne az, akkor nem ejthettük volna meg az előbbi baráti csevejt – suttogom és elégedetten elvigyorodok, amikor hallom az ingem szakadását és egy pillanat múlva, már fedetlen felsőtesttel állok előtte.
- Azt hiszem az ingem, kiegyenlítette a tartozásom – végigsimítok a karjain, majd a gerincén, hogy aztán a derekánál fogva még jobban magamhoz húzhassam. Apró sóhaj hagyja el a számat, ahogy a nyelve a bőrömet éri.
- A szobám, a ház túlsó felében van. Vétek lenne annyi időt pazarolni – morgom neki, majd lefejtem a lábait a derekamról, a térde alá nyúlok és felkapom. Megkerülöm a kanapét, az egyik lábammal arrébb rúgom a dohányzóasztalt, ami hangos reccsenéssel törik ketté, ahogy a falhoz ér. Nem éppen finoman rúgok bele a kanapéba, ami azonnal megadja magát és egy autobotot megszégyenítő sebességgel alakul át kényelmesnek tűnő ággyá.
Óvatosan ráfektetem Lilithet és fölé hajolok, majd hosszan, szenvedélyesen megcsókolom. Mérhetetlen elégedettség lesz úrrá rajtam, ahogy ajkaink összeérnek. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Egy nüansznyi pillanatig még az is átfut az agyamon, hogy mi értelme van annak, hogy más nők mellett ébredek fel… De csak átfut, talán maradna is, de azt nem hagyhatom. Régen kiöltem magamból, azt a bizonyos érzést.
- És most újra felteszem a kérdést – elmosolyodok és kisimítok egy tincset az arcából – Hiányoztam? Ne merj hazudni.

lilith ▾ xxx ▾ meow <3

all i wanna see you in is just skin.

edmund<3 • XXX • outfit •nyaúú*-*.

honey we'll be alright.

- Az érzelmi kötelékek tesznek minket gyengévé, Lilith – lassan végighúzom a mutatóujjam a poharam száján. Emberként is ez volt a gyengém: kimutatni és kezelni az érzelmeket. Úgy tűnik, hogy démonként sem tudtam levetkőzni, ezen gyengeségeket. De most, nem kell menekülnöm előlük. Csak szimplán véget vetek az életeknek, mielőtt rosszabbodna a helyzetük. Ez, egyfajta megváltás a részemről. Reménytelenül szeretnének és annál nincs rosszabb. Ezt még egy magamfajta is tudja.
Amikor újfent megerősíti, hogy babapofim van, ha megborotválkozom, akkor eldöntöm magamban, hogy véglegesen szakítok a borotvával. Micsoda szörnyűség lenne, ha elveszteném a démoni varázsomat és egy babaarcú gyereket látnának bennem az emberek. Mondjuk, a megtévesztés sokszor jól jön. De…Most azon korszakomat élem, amikor szeretem, ha tudják kivel állnak szemben.
A csók közben a kezeim szüntelenül fel-alá járnak a testén, felfedezni vágyván minden egyes porcikáját. Habár nem ismeretlenek, de a kíváncsiság, hogy egy évtized során változott-e valamit, nagyobb, mint, hogy ellen tudjak neki állni.
- Világ életemben utáltam várni, úgy tűnik némely emberi vonások megmaradtak – vállat vonok, ahogy arrébb rúgom az asztalt. Nem hiszem, hogy antik darab lett volna. Ha mégis, majd szerzek helyette egy másikat. Az öröklét egyik előnye, hogy sosem fogysz ki a pénzből. Ki látott már szegény halhatatlant? Na ugye…
Csodálatos látvány, hogy milyen változásokon képes átmenni Lilith, amikor ilyen helyzetbe kerülünk. Azok a kemény, gyilkos vonásai megszelídülnek és ellágyulnak. Mennyivel emberibb és tökéletesebb így. De neki ezt nem kell tudnia, hadd maradjon az én titkom, hogy gyönyört lelek a szelídebb énjében. Bár talán ezt ő maga is tudja. Ami engem illet nem szokásom bókokkal elhalmozni a hölgyeket, csak akkor folyamodok ehhez, ha éppen játszani szeretnék velük. Lilith pedig nem olyan személy, akit csak úgy kihasználnék. Túlságosan is rosszul esne, ha úgy döntene, hogy soha többet nem keres fel. Az én hiúságom nem engedné, hogy utána eredjek és felbolygassak minden egyes kis hotelt, hogy megtaláljam. Azok a pillanatok, amikor a házba belépve megüti az orromat a parfümje illata és ördögi mosolyával ott ül a kanapémon, mindent megér.
- Gondoltam – egy újabb elégedett mosoly kúszik az arcomra, majd közelebb hajolok és megcsókolom, miközben eltünteti a nadrágomat is. És még én vagyok az, akinek gondjai vannak az önuralmával? Apró csókokkal kezdem hinteni a bőrét, közben egyre lejjebb haladva. A kulcscsontjánál tartok, amikor egy meglepő kérdést tesz fel. Elszakadok bársonyos bőrétől és fölé hajolok. Fogalmam sincs, hogy milyen választ vár tőlem. Ha tudnám, se érne sokat. Nem szeretek hazudni olyanoknak, akik nem érdemlik meg. Különben is, egy pillanat alatt észrevenné, mint ahogy én is tudom, hogy az előbbi „nem” válasza szemen szedett hazugság volt.
- Ha tudnálak, se akarnálak bántani – mutatóujjammal kirajzolom az ajkait és egy apró csókot nyomok rá. Hogyan tudnám bántani? Maga a tény, hogy démon máris megnehezíteni a dolgot. Azonban a legfőbb oka annak, hogy mindenféle ártó szándék elkerül, ha róla van szó, az teljesen más. Az életemben mindenki csak jön és megy. Felbukkannak a legkülönbözőbb nők és férfiak, néhányukkal szorosabb kapcsolatokat kötök, majd megöregszenek és meghalnak vagy éppenséggel a szerencsétlenebbekkel saját magam végzek. A tudat, hogy egyetlen személy van csak, aki mindvégig ugyanaz marad, nem hal meg, felbecsülhetetlen. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, az apró tényt, hogy amikor ilyen hosszan néz rám, azokkal az égkék szemeivel, úgy érzem belém lát, a húsomig és megfoszt a démontól. Érzem, ahogy az én tekintetem is elgyengül és megtelik…érzelemmel? Azt hiszem. Valami kavargó masszával, amit nem is tudom mikor éreztem utoljára. Csak annyit tudok, hogy érzem, ahogy gyengülök és megszűnik létezni a velejéig gonosz lény a bensőmben, átadva a helyet annak az Edmund Steelnek, aki bármit megadna azért, hogy ez a nő mindig az ő karjaiban maradhasson. Muszáj elszakadnom a pillantásától és lehunyom a szemeimet, amíg a kezével a gerincemen simít végig.
- Te félsz tőlem?- kérdezem halkan és ahogy kinyitom a szemem, úgy tűnik el az előbbi érzelemkitörés a szememből. Apró köröket rajzolgatok az ujjammal a szegycsontjára, megtámaszkodva mellette. Igaza van. Rengeteg idővel áldott meg minket a sors, akkor miért ne élvezhetnénk ki, egy kis csevejjel?

lilith ▾ xxx ▾ meow <3

all i wanna see you in is just skin.

edmund<3 • XXX • outfit •nyaúú*-*.

honey we'll be alright.

Érdekes, hogy annyi nővel volt már dolgom, de mégis csak Ő tudta tökéletesen eltalálni, minden pillanatban, hogy pontosan mire vágyom. Ez talán annak köszönhető, hogy mind a kettőnkben rejtőzik valami különös sötétség, ami még a démoni énünkön is túlmutat, és ez alatt nem a kegyetlenséget értem… Hanem valami mást, amit még magam sem tudok megfogalmazni rendesen. Csak azt tudom, hogy mennyire hangoztatom, hogy az érzelmek az emberek legfőbb gyengeségei, és, hogy ezért jó a démonlét, mert már kiölted magadból az összes emberiséget. Különben nem lenne nagy különbség ember és démon között, ha nekünk is lenne bűntudatunk vagy esetlegesen más abszurd érzelmi kitörésünk. Erre pedig mindig emlékeztetnem kell magamat, amikor Lilith-tel vagyok.
Mint például az előbbi elgyengülős pillanatom. Az évek múltával egyre könnyebben jön elő, noha azt gondolnánk, hogy az évek megkeményítik az illetőt. De nem. Biztos, mert démon vagyok és létezésem kezdetén rengeteget gonoszkodtam, mindenféle bűnbánat nélkül. Most azzal büntet a Mindenható odafenn, hogy szépen lassan emberivé varázsol. És még mi vagyunk kegyetlenek. Kikérem magamnak.
Hagyom, hogy felüljön és mosolyra húzódik a szám, ahogy a lábait a derekamon érzem. A kezeim maguktól indulnak meg, puha bőrén egyre feljebb, hogy aztán a belsőcombján valahol megálljanak. Tekintetemet közben le sem veszem a szemeiről.
- Ó, már majdnem elfelejtettem, hogy milyen kemény vagy – egy pillanatra beszívom az alsó ajkam, hogy elteljen néhány tized másodperc, mielőtt újfent megcsókolom. Az ereimben úgy száguld a vér, mintha valami amfetamin származékot jutattam volna a szervezetembe és most ott dübörög a kis lény a dobhártyámon, hogy ne fogd vissza magad, a tenni akarás olyan szinten önt el, hogy legszívesebben két perc alatt elintézném ezt az egészet. De, szerencse, hogy strapabíró lettem ezalatt a pár évezred alatt. Így csak jó mélyen kifújom a levegőt, amikor az ujjaival végigszántja a felsőtestemet.
- Sose bízz meg egy démon szavában – dörmögöm vigyorogva, de persze annyira azért nem gondolom komolyan. Másnak talán megszegném az ígéreteimet, de neki nem.
- Nos, veled ellentétben én nem szégyellem bevallani, hogy mintha már kezdett volna elönteni valami hiányérzet féleség – egy milliméternyit hátrébb húzódok, hogy jobban szemügyre vehessem az arcát.
- Kezdett unalmassá válni az életem – vállat vonok, miközben próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy már megint elöntött az a jóleső érzés, ami annak a tudatnak köszönhető, hogy meglátogatott. Mintha visszakaptam volna valamit, amit igazából sosem vesztettem el, mert nem volt az enyém, de mégis kellett ahhoz, hogy normálisan létezzek.
Megtámaszkodok a hátam mögött, közben a tekintetem a darabokra hullott kávéasztalra esik, de még mindig nem érzem úgy, hogy nagy kár lett volna érte. Mrs.Lawson bizonyosan, ódákat fog zengeni róla, hogy milyen értékes darab volt, de a lényeg, hogy velem nem történt semmi baj.
- De mesélhetnél egy picit azokról, akik annyira a el akarnak minket pusztítani – oldalra billentett fejjel nézek rá – Időnk, mint a tenger. Holnap nem megyek be dolgozni – Sokat sejtető mosolyt villantok felé.

lilith ▾ xxx ▾ meow <3

all i wanna see you in is just skin.

edmund<3 • XXX • outfit •nyaúú*-*.