very, very mad world

Nem vagyok benne biztos, hogy jó helyen vagyok. Azt sem tudom, minek jöttem Mercy Fallsba. Hiszen senkim sincs itt. Bár lassan úgy érzem, már egyébként sincs velem, mellettem senki. Talán épp ezért jöttem ide, az isten háta mögé. Hogy kiszellőztessem a fejem. Nem fogok baromságokon gondolkodni, csak magamat idegesítem fel. Már késő. Valami belső dolog indult meg bennem, ami általában irdatlan dühöz vezet. Csak tudnám, honnan gyökeredzik bennem ez a rengeteg harag. Nem jó, hogy mindezt elfojtom. Egyáltalán ne az. Ki kéne engednem a gőzt egy jó kis "népirtással". Körbenéztem a bárban. Csupa ismeretlent látok. Végül is, miért is ne? Ez lehet a tökéletes hely, hogy kicsit ellazuljak. A pult túlsó végében kiszúrtam egy srácot. Akció indul. Odasétáltam hozzá, és természetesen nem teketóriáztam. Az nem az én stílusom.
- Egyedül vagy itt?
Már első ránézésre tudtam, hogy 1: tetszem neki, 2: ízletes pasit találtam. Mikor igennel válaszolt a kérdésemre, tudtam, a zsákmány most már biztosan az enyém. A mosdó felé vettük az irányt. Hol máshol ejthetnénk meg a dolgot? Mondjuk felőlem a bár közepén is kiszívhatnám, de nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni az ismerősei előtt. Azért ennyire nem vagyok gonosz. Már majdnem odaértünk az ajtóhoz, amikor egy fiatal csaj megállított minket és kérdésekkel kezdett el bombázni. Basszus, baromira szomjas vagyok, és rohadtul nem érdekel, amit mond.
- Csajszi, látom, hogy mozog a szád, de rohadtul nem érdekel, amit mondasz.
Különben meg, ha nem takarodsz el az útból, letépem a fejed. Csak tudnám, hogy ezt miért nem mondtam ki hangosan. Pedig olyan muris lett volna. És még mindig beszél. Talán ideje lenne odafigyelnem rá. Akkor hamarabb abbahagyja. Vagy...
- Tudod mt? Ha vársz egy percet itt kint, és mi végzünk ott bent, visszajövök, és figyelmesen foglak hallgatni. Ígérem.
Meg sem vártam a válaszát, behúztam magam után a srácot a mosdóba, bevágtam magunk mögött az ajtót, és nem törődve azzal, van-e bent valaki vagy ránk nyithatnak-e, villámgyorsan beleharaptam a nyakán feszesen kidülledt érbe. Mámorosan üdítő volt majdnem egy napnyi koplalás után újra megízlelni a vért. Érezni, ahogy szanaszét terjed a számban, és ellenkezés nélkül lecsúszik a torkomon. Ennél kellemesebb érzés talán nincs is a világon. Oké, talán egyet tudnék mondani, ami vetekedhet ezzel, de azt már nem tudom ezzel a sráccal kipróbálni...hiszen halott. Mint aki jól végezte dolgát, megmostam a számat, a srácot behúztam egy vécéfülkébe, aztán kimentem a mosdóból. Sokkal életerősebbnek érzem magam, és már idegesnek sem vagyok mondható. A csaj még mindig ott ácsorgott, ahol hagytam. Mély levegő, aztán legalább túl leszek a dolgon. Ha pedig túlságosan zavaró tényezőnek minősül, még mindig megölhetem. Ezzel a gondolattal oda is léptem hozzá.
- Na, már itt is vagyok.

Na jó, túlzás azt mondani, hogy csak revolver volt nálam és pénz, amikor kitettem a lábam a lakásunk ajtaján. Volt időm gyorsan összepakolni egy táska ruhát és kaját is, illetve minden papíromat, ami kellhet az úton. Kocsim nincs, viszont motorom van, így a kulcscsomómat sem felejtettem otthon. Aztán, mint aki soha nem élt abban a házban, leléptem. Anyámhoz már nem szóltam többet, nem is néztem rá, így még most sem tudom, hogy hol volt és mit csinált akkor, amikor eljöttem, valószínűleg a székén ült és az üres pohárral játszadozott a kezei között, mert másra nem volt energiája. Szar neki. Az egész életét hazavágta az apám, akit, hogyha megtalálok, szarrá fogok lőni. Alig várom már a pillanatot, hogy meglássam a képét, amikor közlöm vele, hogy van egy lánya, akit elhagyott, szerintem, valaki másért. Sikerült kinyomoznom, hogy az a seggfej Mercy Fallasban él, így az utam rögtön odavezetett. Nem kóválygok feleslegesen a világban, pontosan tudom, hogy mit akarok. Apám meg fog halni azért, amit tett, én magam fogok vele végezni. Persze ehhez előbb meg kell találnom. Manapság, ha az ember keres valakit, de nem tudja, hogy merre menjen, akkor megkérdez egy helyit, hogy segítsen neki. Ám én előbb valami mást akarok. Tudni akarom, hogy mi az emberek véleménye erről az emberről, akiről még egy fényképem is van. Feltett szándékom kicsit körbekérdezni, hátha valaki valamit tud róla, meg esetleg még azt is tudják, hogy merre lakik. Ugyanis anyám címet már végképp nem tudott, amin amúgy nem is csodálkozom, hiszen ők ketten nem itt feküdtek össze, hanem a szülővárosomban, egy kicsiny városban innen 200-220 km-re. Rühellem azt a várost, alig vártam már a pillanatot, hogy elhagyhassam. Soha többet nem fogok oda visszamenni, azok után sem, hogy megtaláltam ezt a faszkalapot. Inkább csak kódorgok majd a világban és próbálok pénzt teremteni, vagy inkább lopni, mert az jóval egyszerűbb. Szerencsére most még van pénzem, bár anyámnak nem volt sok kpje otthon, de azért jól meg kell gondolnom, hogy mire költök. Elsőként majd valami szálláshelyre lesz szükségem, de kétlem, hogy lenne olyan hely, amit én ne tudnék elviselni. Amilyen putriban éltünk mi odahaza, már semmin sem tudok meglepődni. Egyébként elég kellemes városnak tűnik, tipikusan olyan filmes helyszín, tudjátok, ahol az emberek szeretnek élni, ahol az élet tökéletes és ahol hamarosan lesz egy fekete folt, mert én megjelentem. A jelenlétem a városnak nem kellett, tudom jól, de apám kereste a bajt. Kellett neki megdugnia egy prostit, még anno. Mielőtt azonban szállásért kutakodtam volna, egy bárba mentem. A bár a világ legjobb helye, majd itt szeretnék meghalni, sok sör között fetrengve százezer évesen. Most azért jöttem ide, hogy megkérdezzek néhány helyit, hátha látták valah a férfit a képen, akinek még a kibaszott nevét sem tudom, mert anyám nem emlékezett, csak arra, hogy Mercy Fallsból származott és hogy hagyott magáról nála egy képet, amit amúgy nem értek, de mindegy. A bár előtt leparkoltam és beléptem aztán az épületbe. Azt hittem, hogy majd rengeteg fiatal csaj meg pasi lesz itt, akik egyfolytában egymást nyalják, de helyette pár öreg fickót láttam, illetve a harmincas vagy talán a húszasévei közepén járó pasast. Az ajtót becsuktam magam mögött, de senki sem nézett rá. Szerencsére. Ha valaki elkezd pedofilkodni, rögtön leütöm, szóval jobb nekik, hogy nem mutatnak irántam semmilyen érdeklődést. A sok pasi között hirtelen egy szőke lány is felbukkan és érzem, hogy vele kell kezdenem. Nagyon utálom a szőke nőket, bármit is gondol erről a világ, szerintem ők tényleg elég buták, de egy próbát megér, nem? Gyorsan lépkedem felé és már veszem is elő a képet, hogy mutathassam neki. Valami fiatal csávóval van és a mosdó felé mennek, sejtem, hogy mire készülnek és egy pillanatra el is gondolkodom azon, hogy nem kéne, de végül aztán csak megszólítom, inkább a csajt. - Üdvözletem, tudnál esetleg segíteni...? Közbeszól és én idegessé válok. Utálom amikor az emberek türelmetlenek és nem hagynak beszélni. Mégis honnan a francból tudhatná, hogy én mit akarok? Sehonnan sem, hacsaknem Edward Cullen, de kétlem. Ez a valóság, nem pedig disneyland. Lecsajsziz és ez még jobban feldühít, kezdi kihúzni a gyufát a kis szőke. Nem hagyom, hogy csak úgy itt hagyjon, segíteni fog nekem. Megemelem a képet és az arcába nyomom. - A képen látható alak az apám, nem ismered esetleg? Hát, őt ez nagyon nem érdekelte, mint láttam, valószínűleg annyira akart már szexelni, hogy nem bír magával és szó szerint lepattintott. Népszerűnek tűnik, ezért muszáj lenne vele beszélnem. Megígérte, hogy visszajön, én meg nem rohanok, van időm, így meg tudom várni. Remélem, hogy csak egy gyors menetet rendeznek le, mondjuk amíg a fickó elmegy, mert nem szándékozok órákig ácsorogni. A falnak dőlök és ismét körbenézek, de semmi fiatal nincs, csak egy-két házas pasi, akik azért vannak itt, hogy munka után levezessék a stresszt. Ez az-az élet, ami nekem nem lesz. Kizárt dolog, hogy egy nap ilyen monoton és átlagos legyek. Én Superman csaja vagyok, meg ilyenek. Hirtelen nyílik mellettem az ajtó, de nem állok fel, továbbra is a falnak dőlök. A képet felemelem a szöszinek és ismét beszélni kezdek. Istenem, csak nem találtam egy szőkét, aki megbízható? Azt hiszem, hogy ez történelem. - Ismered ezt az embert? Felnézek rá, de nem mosolygok, egyáltalán nincs kedvem jópofizni. Én bunkó vagyok, köcsög vagyok meg egy ribanc, nincs szükségem arra, hogy kedves legyek. Ő olyan nő, aki úgyis felel, remélhetőleg azt mondja, hogy ismeri és akkor nem kell mindenkit körbekérdeznem a bárban. Amúgy meg ilyen hamar lezavarták a kis kufircot a mosdóban? De hol a srác?