CSOPORTOK

Az emberek. Évezredek óta úgy érzik, az evolúció csúcsára fejlődtek, s hogy ők az abszolút alfa-faj, mégis esetlenek, olykor ügyetlenek, csontjuk törhet, szívük szakadhat... akik pedig még csak a természetfeletti létezéséről sem tudnak gyakran igen-igen meglepődnek a titokzatos halálhírektől!

Vannak viszont, akik kicsit több eséllyel indulnak a ringben. Ők az úgynevezett vakmerő, botor emberek, vagyis a vadászok, akiknek feltett szándéka megtisztítani a térségüket minden vámpírtól, vérfarkastól, egyébtől, ami csak veszélyeztetheti a tudatlan, felkészületlen emberek épségét. Ők is halandóak, viszont maguk készítette és igen hatásos fegyvereik gyakran kihúzzák őket a bajból. Dárdák, karók, vasfű-és farkasölőfűbombák készülnek kis otthoni műhelyeikben - egy vadász pedig sosem adja fel. Általában valami súlyos, múltbeli traumát kívánnak megtorolni a nem mindennapi lényeken. Vagy egyszerűen csak hiányzik belőlük minden félelemérzet.


Farkasordító hideg van odakint? Nos, akkor gombold be a kabátodat - ha pedig bundás barátaink közé tartozol, a szó legszorosabb értelmében kénytelen vagy szőrmekucsmát ölteni a mínuszok idején. Bizony, mivel ezek a farkasok télen és nyáron más-más szemmel néznek a világra... Illetve, rossz megfogalmazás. A szemük az egyetlen, ami nem változik.
Nyaranta, mikor a hőmérséklet kellően felemelkedik, egyszerű emberekként élik életüket, beépülve a társadalom gépezetébe. Azonban mikor a celsiusok mínusz tartományba süllyednek, átalakulnak farkassá (nagyon fájdalmas folyamat, amit hányinger kísér), hogy az emberektől elszeparálódva, társaikkal együtt falkaként, esetleg magányosan kóboroljanak, míg újra be nem köszönt a tavasz.
A farkasgének nincsenek születéstől fogva jelen, harapással terjed a kór, és az első átváltozások gyakran megzavarják az embert. illetve még nem függnek a hőmérséklettől, csak később lesznek ciklikusak. Azonban, mint mindennek, ennek is vége szakad egyszer. Ha a farkas elér egy bizonyos kort, többé nem lesz képes átváltozni, a szervezete feladja a küzdelmet a kór ellen és örökre farkas marad. Khm, vagyis körülbelül 10 évig, amíg a kór meg nem öli.
Sokáig azt hitték, a kórra nincsen gyógyír - tévedtek. Az orvosság az, ha a farkas vénájába vámpírvért juttatnak, ezáltal hybriddé válik az alany. Köszönjétek Klaus bácsinak ezt a fantasztikus és nagylelkű adományt, ami megment a téli portyázásoktól... miért nem ujjong mindenki boldogan ennek hallatán? Talán úgy érzik egyes farkasok, megfosztják őket a szabad akaratuktól?
Jól érzik.


Az új csodafaj, melynek kialakulása sosem látott távlatokat nyit meg a vámpírok és vérfarkasok között. Egy test, két génbeli "rendellenesség"? Talán azt hiszed, lehetetlen? Pedig a vámpírvér az orvosság a vérfarkasok számára, akik hybriddé válva kikerülnek az évszakok markából, hogy szabadon élhessenek, önmaguk szabályozva az átváltozást. A mixelt faj első, és legfontosabb képviselője Niklaus Mikaelson, akinek ennélfogva minden hybrid teremtmény engedelmességgel tartozik; egyfajta falkavezérként tekintenek rá.
Táplálkozásuk kiegészül vérrel, miután a vámpírgének is beépülnek a szervezetükbe, ezt leszámítva viszont minden megy a régi kerékvágásban. Vannak, akik képesek rabszolga elmével, a látszat-szabadságban élni. És természetesen vannak, akik nem.


Tanuld meg! Semmi csillogás a napon, semmi "undorodom az emberi ételektől"-dolog nem játszik szerepet vérszívóink életében. Persze azért nem kell teljesen lehúzni a rolót, mivel gyorsak, erősek - minél idősebbek annál gyorsabbak, erősebbek -, igézően szépek, és természetesen halhatatlanok. De bizony ám - egy vámpír ezer évig is elélhet, ha elég ügyes, és nem tesz keresztbe senkinek. Mondjuk a konfrontálódás nem mindig elkerülhető - főleg, mivel vámpírráválásnál minden emberi jellemvonásuk felerősödik -, tehát jobb, ha nyúlcipőt húzol, vagy megtanulsz verekedni, ha nálad idősebb példánnyal van dolgod. Természetesen alapvető táplálékuk a vér, azonban sokszor magukhoz vesznek emberi ételeket is.
A vámpírok képesek befolyásolni másokat az ún. "igézés" segítségével, feltéve, hogy az illető halandó és nem nyomja tele a vénáit óráról órára verbénával ( vasfű, amely a vámpírok elleni hasznos fegyverek egyike, vérben, vízben, növényformájában egyaránt irritáló hatással van rájuk ). A közönséges vámpírok viszont egymást, illetve a vérfarkasokat képtelenek megigézni. Természetesen az átlag, mindennapi vámpírokkal szemben hatásos fegyver a karó is, amit a szívébe döfsz és sitty-sutty!
Viszont vannak, akikkel ennél nehezebb elbánni - és így el is érkeztünk az első vámpírokhoz, akikből kifakadt a mai vérszívó-túlnépesedés kicsiny Földünkön. Ők az ún. ősi vámpírok, akiket talán a faj ászainak is nevezhetünk. Gyorsabbak, erősebbek a többieknél, ráadásul képesek megigézni természetfeletti lényeket is. Az igézés hatása akkor múlik el, ha a megigéző ősöd egyszer csak kipurcan, amit koránt sem egyszerű elérni, mivel az ősök elleni egyetlen hatásos fegyver a fehér tölgyből faragott karó, amely örökre végez velük. A fehér tölgy porába mártott tőrök csak elaltatják őket addig, míg valami hülye ki nem húzza belőlük a fegyvert, de ez a módszer is hatásos lehet - ideig-óráig. Viszont ne bízd el magad, mivel a fehér tölgyet csak limitált példányszámban dobták piacra, a belőle készült karókat pedig nemrég egy bizonyos ősi család tűzre is vetette. Szóval... maradjunk a menekülésnél.


Az emberek - és a kevésbé emberek is - ösztönösen félnek a haláltól. Él bennük az önfenntartás ösztöne, vagy mi a fene. De mi van. ha a Halál hívatlanul állít be, ráadásul elég erőszakos formában? Nos, akkor van a nagybetűs Baj. A nagybetűs Bajból pedig egyenes út vezet a Szellem kifejezéshez. Bizony.
Az erőszakos halálban elhullt emberek, vámpírok, farkasok, hybridek, boszorkányok, egyebek lelke a Földön marad, materializálódva a tipikus és könnyen körülírható "szellem" alakban. Nem, nem átlátszóak, viszont csak azok látják őket, akiknek ők is megmutatják magukat - a nagyon erős és gyakorlott boszorkányoktól eltekintve, akik válogatás nélkül az összessel képesek kapcsolatba lépni. Képesek szólni az emberekhez, ami sokszor jól jöhet, mivel Odaát már minden egészen más, a szellemek rengeteg mindent látnak, és a másik dimenzióban elég magányosan éldegélnek. Ami a bűbájokkal babráló népséget illeti: az ő tiszteletbeli - egyes esetekben átkozott - feladatuk átsegíteni az itt ragadt lelkeket a túlvilágra. Mi van, ha valaki nem akar menni? Az egyéni szoc. probléma.


Most kérek mindenkit, hogy az abraka-dabra, csiribú-csiriábá, röpködünk a seprűnkön és egyéb hasonló baromságokat a boszorkányokkal kapcsolatban felejtse el! Vannak persze varázsigék, de általában az anyanyelvükön vagy latinul szavalják el őket, a repkedés pedig csak színtiszta kitaláció. A valóságban a boszorkányok természetfeletti ereje a négy főelemre, a holtak feltámasztására, zárak kinyitására, megigézésre, és még nagyon sok mindenre korlátozódik, amit nehéz lenne felsorolni. Igazából a képzeletnek csak az erejük és a varázsigék milyensége szabhat határt - igen, igen, legyen, talán még repülni is képesek, ha nagyon akarnak, bár inkább telekinézissel tudnák reptetni magukat.
Az erő kérdéséről még annyit, hogy minden boszorkány rendelkezik egyéni erővel, viszont, ha igazi égzengésre vágyik valaki, annak ajánlom figyelmébe a családi kristályt - nem, nem a poharakat -, amivel kicsit feltuningolhatja magát. Ha pedig még ez sem lenne elég, a boszorkányok hatos csoportokba verődve képesek megkötni a saját körüket, ami, bár az egyedi erejüktől megfosztja őket, de a körön belül párosan vagy csoportosan varázsolva sokkal erősebb igéket tesz lehetővé. Természetesen ezt csak azoknak mondom, akik tényleg boszorkányok. Ez a képesség ugyanis vérvonalakban öröklődik, nincs olyan szerencsétek, hogy csak megharapnak és kész, voilá.


Ha rövid akarnék lenni, azt mondanám: velejéig romlott, hatalom és erőéhes lények, akik képesek megszállni bármely másik faj testét és irányítani azt. Körülbelül ennyi is lenne a lényegük... Plusz talán még azt tenném hozzá, hogy a világ legerősebb teremtményei.
Azonban démon, mint olyan gazdatest nélkül nem létezik csupán kígyó formájában. Aztán ez a kis kígyócska bemászik a bőröd alá, átveszi az irányítást az agyad fölött... Nem túl kellemes és lemerném fogadni, hogy ezek után senki sem haragszik Klausra, amiért néha-néha boszorkány segítséggel átveszi az uralmat valaki fölött. Ó, és majd elfelejtettem. Ez a démoni megszállás dolog eleinte iszonyú fájdalmas, amíg a megszállt küzd a démon ellen.
Tehát a démonoknak energiára van szükségük, ezért is szeretnek legfőképpen boszorkányokat megszállni. Ha pedig megszállás van, akkor kiűzés is! Ezt egy erős varázsigével játszi könnyedséggel meg lehet oldani, vagy választhatjuk a kevésbé humánusabb módszert, miszerint a démont vízbe folytjuk vagy elégetjük. A dolog hátulütője, hogy ez esetben hal vele az ember is, akit "birtokolt"... Kellemetlen.