i wanna believe in me

believe in me

The mirror can lie
Doesn't show you what's inside
And it, it can tell you you're full of life
It's amazing what you can hide
Just by putting on a smile

Egy idő után már roppantmód zavaróvá tud válni, ha folyamatosan téged bámulnak. Már kb. húsz perce minden kíváncsi tekintet rám szegeződött, és azóta csak másodpercek erejéig képesek leválni rólam. Kicsit nehéz tudomást sem venni róluk. Több okból is mustrálhatnak. Az egyik az öltözékem. Kicsit túl elegánsan öltöztem fel egy ilyen "lebujhoz". De már nem volt időm hazautazni Mystic Fallsba átöltözni, miután a randevúm szépen felültetett. A másik ok az lehet, hogy kicsit talán többet ittam most a kelleténél. De ezt igazán nem lehet az orrom alá dörgölni. Elvégre engem vágtak át. Ilyenkor az ember általában elmegy valahova, és jól leissza magát, nem? Vagy legalábbis a pasik ezt szokták csinálni. Hát most én is kipróbálom. Eddig egész kellemes. Amúgy meg tudhattam volna, hogy Derek - mert hogy így hívják a fickót - át fog vágni. Elvégre nem lehet egy olyan pasi gentleman, aki közli a női féllel, hogy "utazz ide te, én nem valószínű, hogy ráérek utazgatni". Remek. Egy seggfejjel készültem randizni. Szuper. Ennél lejjebb már igazán nem adhatom...jelenleg ez az egy dolog, ami vigasztal. Egyébként van még egy ok, ami miatt stírölhetnek az emberek, bár az Mystic Fallsban a jellemző, errefelé nem igazán ismernek. Ez az indok pedig...Alaric. De ezen most tényleg ne kezdjek el mélázgatni, mert akkor sok esély van rá, hogy alkoholmérgezéssel kórházba kell szállítani. De akkor legalább a fuvarom meg lenne oldva. Milyen poénos vagyok így a részegség határán. Most egy kávé tudna kijózanítani egyedül. De miért akarnék józan lenni? Köszönöm szépen, jól érzem magam erősen illuminált állapotban is.

Az más kérdés, hogy holnap reggel már nem fogom magam ilyen kellemesen érezni. De legalább nem kell bemennem dolgozni. Ez is egy jel arra, hogy ma jól érezzem magam, amennyire csak lehet. Rendeltem magamnak egy finom kis koktélt, aztán elbotorkáltam egy asztalhoz. Arra nem emlékszem, hogy hogyan sikerült leülnöm, de ha most el kéne kezdenem ezen gondolkodni, még jobban szédülnék, mint eddig. Egyszer csak azt vettem észre, hogy teljesen kiürült a poharam. És érdekes, még mindig kívánom az alkoholt. Nem vagyok részeg, csak kicsit spicces. A kettő nem ugyanaz. Feltápászkodtam az asztaltól, hogy hozzak magamnak még egy kis szeszt, és ekkor nem bírtam már tovább. Vissza kellett ülnöm, mert annyira elkezdtem szédülni, hogy mindenkiből hatot láttam. Csak ültem, folyamatosan mély levegőket vettem, és sokat pislogtam. Most már azért kezdem felmérni a helyzet súlyát. Mondjuk kár ezen rágódni. Megtörtént és kész. Bár nem látok tisztán, de mintha egy ismerős körvonalait vélném felfedezni magam előtt. Hunyorgok picit, de egyre biztosabb vagyok a dolgomban. Csodálkozva, bódult állapotban, kicsit félve szólalok meg.
- Stefan?

neki írtam:Stefan ^^ ennyi szóból áll:*** ezt viselem: klikk megjegyzés:öhm...szörnyű, de ráfogom a "túl késő"-re credit: honey?!B @ blurred_colors